Esik Eső

Van még betyár a csárdában,
Ne búsulj cigány.
Hiába is változott meg e cudar világ,
Más a kelme, más a konflis, más talán a csók.
Pénzért mérik a szerelmet, talán így is jó.
Esik eső szép csendesen csöpörög,
Rúzsa Sándor a kocsmában keserög.
Kocsmárosné, bort hozzon az asztalra,
Legszebb lányát állíja ki strázsára.
Kocsmárosné, bort hozzon az asztalra,
Legszebb lányát állíja ki strázsára.
Édösanyám strázsa kislány nem leszök,
Amott gyünnek a fegyveres vitézök.
Rúzsa Sándor se vetejezt tréfának,
Fölkapott a sárga szőrű lovára.
Rúzsa Sándor se vetejezt tréfának,
Fölkapott a sárga szőrű lovára.
Lova, lova lova viszi messzire,
Igyenöst a kerek erdő mélyibe.
Lova lába megbotlott egy gödörbe,
Ott fogták el Rúzsa Sándort örökre.
Lova lába megbotlott egy gödörbe,
Ott fogták el Rúzsa Sándort örökre.
Rúzsa Sándort föltették a szekérre,
Úgy vitték a város bíró elébe.
Város bíró üzeni a kapitány,
Rúzsa Sándor nem ül többé paripán.
Város bíró üzeni a kapitány,
Rúzsa Sándor nem ül többé paripán.
Rúzsa Sándor meghagyta azt levélbe,
Két gyermekét neveljék fel nevében.
Se csikósnak, se bojtárnak ne adják,
Ők is csak a betyárságot tanulják.
Se csikósnak, se bojtárnak ne adják,
Ők is csak a betyárságot tanulják.
Édesanyám! Csikós leszek, nem bojtár,
Bevágtatok az alföldi nagy rónán.
Fölnyergelem almás deres lovamat,
Lerúgatom véle a csillagokat.
De fölnyergelem almás deres lovamat,
Lerúgatom véle a csillagokat.