Nélküled

Annyi mindent kéne még elmondanom,
Ha nem teszem, talán már nem is lesz rá alkalom.
Hogy elmeséljem, milyen jó, hogy itt vagyunk,
Mint a régi jó barátok egyet mondunk s egyet gondolunk.

Mint a villám tépte magányos fenyő,
Mint a vízét vesztett patak, mint az odébb rúgott kő.
Mint a fáradt vándor, ki némán enni kér,
Otthont, házat, Hazát, nyugalmat már többé nem remél.

Bár a lényeget még nem értheted,
Amíg nem éltél nehéz éveket!
Hogy történjen bármi, amíg élünk s meghalunk,
Mi egy vérből valók vagyunk!

Mint a leszakított haldokló virág,
Mint az öt millió magyar, akit nem hall a nagyvilág.
Mint porba hullott mag, mi többé nem ered,
Ha nem vigyázol ránk olyanok leszünk mi is, nélküled.

Bár a lényeget még nem érthetted,
Amíg nem éltél nehéz éveket!
Hogy történjen bármi, amíg élünk s meghalunk.
Mi egy vérből valók vagyunk!

Bár a lényeget még nem érthetted,
Amíg nem éltél nehéz éveket!
Hogy történjen bármi, amíg élünk s meghalunk.
Mi egy vérből valók vagyunk!
Mi egy vérből valók vagyunk!
Mi egy vérből valók vagyunk!