A Tavasz Dala

Tán most lészen vége mindennek, mi szabad
Idegen üldözi legjobbjaink, és mi marad
Elfelejti majd dicső őseink, múltunk
Új hitet, új életet kell megtanulnunk

Templomok épülnek majd szépligetinkben
Nyomorult szolgaként barátunk a Nincsen
Ha nem hiszünk magunktól hiszünk majd parancsra
S végignézzük tétlenül, ha lelkeink akarja

Újabb gyalázatra riad
Anyám, gyötört, árva fiad
Újabb gyalázatként, orvul, testvér testvértől elfordul
Tavasz, tavasz, szép zöld tavasz
Ki mindeneket újítasz, fákat virágba borítasz
De nekünk békét sosem hozhatsz
Szállj fel, Sólyom, legyél csillag
Maradj vélünk, nekünk pirkadj, hajnalhasadtáról hírt adj
Mutass utat, hej, Kikelet!

Az ég, a föld hallja meg, a tűz, a víz lássa meg
A föld nyelje el, víz-ár borítsa el
A jég, a kő hallja meg, a fény, sötét lássa meg
A hamu elvakítsa, tűz-láng eméssze el
Száműzze föld és ég, el ne hagyja éhínség
Sírját az erdei vad kaparja szét
Az ég, a föld hallja meg, a tűz, a víz lássa meg
A föld nyelje el, víz-ár borítsa el

Árva gyermek, kinek anyját máglyára dobták
Falvak népe, kinek hátát szöggel ostorozták
Regösink, gyógyítóink tűzzel megvakítva
Új hit jele karddal a húsukba szakítva
Rovásbotok lángra vetve, törve, meggyalázva
Őseleink szent csontjai trágyadombra hányva
Védbástyáink lángtengerben nyelte el a föld
Maradt a nép, rémült, szolga, rab igába tört

Újabb gyalázatra riad
Anyám, gyötört, árva fiad
Újabb gyalázatként, orvul, testvér testvértől elfordul
Tavasz, tavasz, szép zöld tavasz
Ki mindeneket újítasz, fákat virágba borítasz
De nekünk békét sosem hozhatsz
Szállj fel, Sólyom, legyél csillag
Maradj vélünk, nekünk pirkadj, hajnalhasadtáról hírt adj
Mutass utat, hej, Kikelet!