Soha nem veszi fel

soha nem veszi fel a telefont
és mindig lenyúlja a legjobb ruhámat
én meg napokig keresem a fák között
az őszi esőben az utcasarkon állva
soha nem veszi fel a telefont
és minden régi dolgot elfelejtett
de én akkor is ugyanúgy szeretem
mert csak ő érti, amit igazából mondok
és nem kérdez semmit, ha fáradt vagyok
nem számolgatja, hogy ki volt a jobb
hátratett kézzel az esőben áll
soha nem veszi fel a telefont
és mindig elalszik a filmek felénél
máskor napokig ébren van és eltűnik
de csak ő látja, amit igazából látok
és nem kérdez semmit, ha fáradt vagyok
nem számolgatja, hogy ki volt a jobb
hátratett kézzel az esőben áll
soha nem veszi fel a telefont
magányos éjszakákon, konyhákban ülve
néha szomorú és más helyekről álmodik
és csak ő érzi, amit igazából érzek
és nem kérdez semmit, ha fáradt vagyok
nem számolgatja, hogy ki volt a jobb
hátratett kézzel az esőben áll