nem kell másnak lennem

Amikor elszáll minden gondom akkor startol a para
Néha már annyi sem elég, hogy folyton tartom a szavam
Csak rombolhatom a falat, nem építhetem a jövőm
Szar gondolatok, kaparok, mer' én itt leszek a kövön
Estek össze minden ötödik percben
Ennek ellenére magasan szálltok
Kihagytok abból mihez közöm is lenne
De pár év múlva cak egy madarat látok
Beszélek addig elásnak helyben
Teszel valamit, vagy várhatsz csendben
Nem egy alak írja legyen a spanja
De nem olyan egyszerű másnak lennem
Mit okoztak a tettek?
Túl sokszor kimaradtam a jóból
Temetésünkön egy orgona zengjen
De elástam mit elosztok a blokkon
Kötelező a cél, öregedünk hamar
Jöhet elő a mély, közelebb ült a baj
Mint a dögkeselyűk a szaron
Aki marad annak az ölébe kerül a hatalom
Én teszem ki magamat ennek
Valahogy olyan az éjszaka, ilyen a nap
Sose tudom elég időm valaha lesz-e
Arra, hogy felnézzek mihamarabb
Nem kérdek, engem elvisz ez a szar
Ha mindenem felélem itt mi se marad
Húsz év telt el de már hideg a kéz
Én úgy számolom mindjárt beüt a krach
Mint a felütött spé, mint az első herbál
Húzom a hátárt, de mettől meddig?
Vhelytől Pestig nem törnek meg
Mutatom ami a vérben rejlik
A végem a kezdet, a kezdet a vég
Két span meg a garázdaságok
Neve nincs gyerek azér' van épp itt
De az okot csak talán találod vérem
Nem kell másnak lennem
Minden másnap reggel
Ordibáltam a csendben
Holtig állok a szennyben
Nem kell másnak lennem
Minden másnap reggel
Ordibáltam a csendben
Holtig állok a szennyben
Nem kell másnak lennem
Minden másnap reggel
Ordibáltam a csendben
Holtig állok a szennyben