Egy kicsit fáj

Emlékszem azt mondtuk, hogy nincs, ami szétszakítson
Bármi várhat ránk, mi úgyis kitartunk
De aztán jött egy pár hét, és talán néhány hónap
A közös percek lassan, de biztosan mosódtak

Mi mégis megpróbáltuk, nem mondanám, hogy bánjuk
Talán a sebeinkből hegek maradnak, nem pár lyuk
Olyat, mint mi voltunk, vagy lehettünk volna
Biztos, hogy nem találhatunk már soha

Fáj, de már nem úgy mint régen
Néha fáj, mégis maradunk épen
Kicsit fáj, meg kicsit nincs vígasz
mikor vége és csak magad maradsz

Hidd el én nem kívánom, de magam előtt látom
Ahogy a Lehel utca 4 szám alatt megpróbálok
Beléd önteni egy darabot a lelkemből
Hátha kihúz téged a gödörből

De túl sok darabot nyeltél már be
És túl sok barátot daráltál le
Túl sokszor nem voltál ott nekem

Fáj, de már nem úgy mint régen
Néha fáj, mégis maradunk épen
Kicsit fáj, meg kicsit nincs vigasz
mikor vége és csak magad maradsz

(de ugye...)
Fáj, de már nem úgy mint régen
Néha fáj, mégis maradunk épen
Kicsit fáj, meg kicsit nincs vigasz
mikor vége és csak magad maradsz

Fáj, de már nem úgy mint régen
Néha fáj, mégis maradunk épen
Kicsit fáj, meg kicsit nincs vigasz
mikor vége és csak magad maradsz

(de ugye...)
Fáj, de már nem úgy mint régen
Néha fáj, mégis maradunk épen
Kicsit fáj, meg kicsit nincs vigasz
mikor vége és csak magad maradsz