Engem is szélből font

Kiszedtem az ülés alól
Az elfelejtett aprót
Perselyre nem futotta
De vettem útra valót

Elaludtam kicsit
Annyira hogy tudjam
Már nem vagyok ébren
De még nem álmodtam

Lassuló ütemben
Süllyed bent a morál
Szinte nem lesz vége
A sofőr megint dudál

Átadta még meleg helyét az előttem ülő
Egy traumatizált ország vett egy levegőt

Elzárom a rosszat
Egy műanyag dobozba
Száz évekig eláll
Táguló térben szorongva

Az ülések között olyan szűk lett a hely
Két idegen egymást nem kerüli el

Engem is szélből font ugyan az mi át fúj rajtam
Te viszont egy középpont fészket építesz alattam

Engem is szélből font ugyan az mi átfújt rajtam
Te viszont egy középpont fészket építesz alattam

Szemeid nézem miközben
Üzensz a napnak
A második sugár után
Már le is ragadnak

Válladra dőlök és suttogok
Pedig nincs itt senki más
De nem akarom zavarni
A nagy nagy nagy
Előadást