Voltam / Leszek

Voltam már az íjász és a tükörben a célpont
Voltam már az ütés és a kettérepedt szegycsont
Voltam már a megoldás, voltam én a hiba
Voltam már a hitetlenek szájában az ima

Leszek még a gyógyír és leszek én a fertő
Leszek még utolsó, de leszek én az első
Leszek még a bálvány és a szemekben a szálka
De soha többé nem leszek már senkinek a bábja

Leköpték százszor az arcomat
Nyújtották felém a markukat
Kétszínű, hamis emberek
Féltem már eleget a jövőtől
Mi lesz, hogy ha minden összedől
És elnyelnek a sűrű fellegek?

A fel nem épült házba soha nem költözhet senki
Az el nem kezdett versenyt soha nem lehet megnyerni
A fel nem nevelt fán nem fog nyikorogni hinta
A leírt mondat nélkül sosem szárad meg a tinta

Voltam már a magasban és leszek még a mélyben
Voltam én a harcban is már mind a két térfélen
Így menetelünk körbe, épp úgy mint az óra
És visszatérünk végül a kiinduló pontra

Leköpték százszor az arcomat
Nyújtották felém a markukat
Kétszínű, hamis emberek
Féltem már eleget a jövőtől
Mi lesz, hogy ha minden összedől
És elnyelnek a sűrű fellegek?

Én vagyok az íjász, én vagyok a célpont
Én vagyok az ütés, én vagyok a szegycsont
Én vagyok a megoldás, én vagyok a hiba
Én vagyok a hitetlen, én vagyok az ima

Én vagyok az íjász, én vagyok a célpont
Én vagyok az ütés, én vagyok a szegycsont
Én vagyok a megoldás, én vagyok a hiba
Én vagyok a hitetlen, én vagyok az ima