Ez A Város

Ez a város szoros béklyó
Hideg fémje fogva tart
Olyan otthonossá vált a káosz
Ahogy megszoktuk a zajt
Ez a város hazug hóhér
Nem enged el soha
Úgysem enged el soha

Tükröm-tükröm, itt egy újabb reggel
A test lassan bootol, az agy szerotonint termelne
Ha lenne hozzá szer
De kevés az anyag, így kevés az inger

Tükröm-tükröm, miért nem látlak téged?
Pasztellszínű, szürke fátyol fedi el a képet
Kiégett és sivár lettél, épp, mint ez a város
Ahol mindenki már gengszter, kurva, de legalábbis sáros
Tükröm-tükröm, itt egy újabb éjjel
Az arcomon lecsorgó hideg verítékkel
Menekülni kéne, de élvezem, ha megrág
Ez a szirmait bontó húsevő virág

Ez a város szoros béklyó
Hideg fémje fogva tart
Olyan otthonossá vált a káosz
Ahogy megszoktuk a zajt
Ez a város mindig éhes

Ez a város mindig mérges és többet akar
Mélyebbre vág, mélyebbre mar
Ez a város egy féreg, a húsodból él
Semmit nem ad, de mindent ígér

Tükröm-tükröm, itt egy újabb hajnal
A város még éber és téged is marasztal
De távol vannak tőle a fohászok, az imák
Mint a hústól elszakított artériák

Ez a város szoros béklyó
Hideg fémje fogva tart
Olyan otthonossá vált a káosz
Ahogy megszoktuk a zajt
Ez a város hazug hóhér
Nem enged el soha

Tükröm-tükröm, ezt lett az új világ
Ahol digitális istenek dekódolják az imánk?
Ahol bódult extázisban futunk át az életen
És a processzorok mélyéről sejlik fel csak értelem?

Ez a város szoros béklyó
Hideg fémje fogva tart
Olyan otthonossá vált a káosz
Ahogy megszoktuk a szart
Ez a város mindig éhes
Ez a város mindig mérges
Ez a város szoros béklyó
Hideg fémje fogva tart
Olyan otthonossá vált a káosz
Ahogy megszoktuk a zajt
Ez a város hazug hóhér
De ha egy táncra újra felkér

Vele mész
Te vele mész
Úgyis vele mész
Táncolj!