Nem érlek el

Én az voltam, aki megtért a mában
És hittem a sápadt végórákban
Mérgeztem a szívemet
A remény már nem hiteget
A fény lesz, ami betemet
Érzem már a hideget

Nincs reggel, keggyel
Éget a lázam, perzsel
Habzik a számban a cián
Úgy táncol a gyászán
Ahogy kígyó bújik a szentek vásznán el

Nem fáj, szédít az álom
Lángol a vérem, de kívül fázom
Már a nyomomban a vég, de elviselem még
És a becsület kapuján a rácsot zárom

Nem kell, hogy engem többnek láss
Nem kell, hogy sírj, nincs búcsúzás (Itt várlak)
A célomhoz miért pont annyi kell?
Ahonnan már nem érlek el
Egy üres szívben miért nincs hely gyásznak?

Felfele tartok, ott nem leszek egyedül
De fázik a lábam meztelenül
Rajtam ne lássa senki, hogy honnan jöttem
Nekem lent kell hagynom az összes könnyem

Nem félek, nem is élek
Rejtem az arcom, testet cserélek
A földtől az égig felcipel a kéz
Én már onnan jövök, ahova te csak most mész

Nincs reggel, keggyel
Éget a lázam, perzsel
Habzik a számban a cián
Úgy táncol a gyászán
Ahogy kígyó bújik a szentek vásznán

Nem kell, hogy engem többnek láss
Nem kell, hogy sírj, nincs búcsúzás (Itt várlak)
A célomhoz miért pont annyi kell?
Ahonnan már nem érlek el
Egy üres szívben miért nincs hely gyásznak?

Nem kell, hogy engem többnek láss
Nem kell, hogy sírj, nincs búcsúzás (Itt várlak)
A célomhoz miért pont annyi kell?
Ahonnan már nem érlek el
Egy üres szívben miért nincs hely gyásznak?
Nem kell, hogy engem többnek láss
Nem kell, hogy sírj, nincs búcsúzás (Itt várlak)
A célomhoz miért pont annyi kell?
Ahonnan már nem érlek el
Egy üres szívben miért nincs hely gyásznak?