Porszemek A Fényben

Ha én lennék, aki bármit adhat és elvehet
Ha én lennék, aki döntést hoz a sorsok felett
Ha én lennék, én keresném az igazságot
Ha én lennék, én büntetném a hazugságot

Nézd meg, mivé lettünk
Leromboltuk, amit építettünk
Mondd meg, kihez szóljak
Már nincsen súlya az adott szónak

A jövő kicsúszik az ujjaink közül
A múlt hallgatag és végleg elrepül
A jelen gúzsba köt, de végre értem
Nem vagyunk mások
Csak porszemek a fényben

Hideg csempén, csupasz talppal remegjük még a holnapot
Míg bomlott elmék, gőgős hangon hirdetik a haragot
A régi szelek tépnek minket, de langyosan fúj, így nem zavar
Már megedzette vékony bőrünk ezredévnyi szélvihar

A jövő kicsúszik az ujjaink közül
A múlt hallgatag és végleg elrepül
A jelen gúzsba köt, de végre értem
Nem vagyunk mások
Csak porszemek

Nem tudom, hogy kit követtem
A holnap kitartóan hátrált
Hajóm végül megfeneklett, mikor szeltem a jövő óceánját
Jó pár vihar megtépázott, ha rossz vizeken áteveztem
Vitorláim eltakarnak
Az idő zátonyán rekedtem

(A jövő kicsúszik az ujjaink közül)
(A múlt hallgatag és végleg elrepül)

A jövő kicsúszik az ujjaink közül
A múlt hallgatag és végleg elrepül
A jelen gúzsba köt, de végre értem
Nem vagyunk mások
Csak porszemek a fényben
A fényben