Örökké

Rohanó életemben,
Bárhová vitt a sorsom,
Nem féltem én a nagyvilágban.

Milyen boldog voltam,
Hogy Te voltál nekem,
Hogy végre rád találtam.

Szótlan együttlétben, szótlanul álmodozva,
Átkarolt némán minket a végtelen.

Elképzelt álmainkat engedd még szabadon szállni,
Segíts így elviselni az életem!

Ne mondj le még a vágyaidról!
Még ha rossz, még ha fáj és bántja a lelkedet,
Mert ha hiteddel reméled,
Feléd hajlik a mennyből, lassan majd eléred.

Rohanó életemben, mikor fárad a lélek,
Érzem, hogy többé már semmi nem zavar,
Te légy a tűz, ami éltet, vigyázz álmainkra,
Ami átölel, és nem zavar.

Ne mondj le még a vágyaidról!
Még ha rossz, még ha fáj és bántja a lelkedet,
Mert ha hiteddel reméled,
Feléd hajlik a mennyből, lassan majd eléred.