Fáradt lélek

Mikor egy fáradt lélek kopogtat
Odafent a mennyország ajtaján
Gyújtson egy gyertyát a tékozló árva
A csalódás hajnalán
Mert én érzem a világ összes bánatát
Mert a szív hiába hűtlen, úgyis visszavár

Meddig, Istenem mondd meg, kérlek
Meddig kell még a rögös úton járnom
Na meg a saját sírom ásnom?
De talán eljön majd a vég
Bűnös, de igaz maradnék
Fogolyként lelkem szabad még
Fogolyként szabad maradnék
Utamon a bánat kísér, elárult árva fivér
Elkésett búcsúlevél, amiben pár sor dicsér
De minek ez a pár sor?
Minden szava vádol
Sose szeretett, sose gyászolt

Hulljon a falevél, vigyen a sors
Ahol a világom véget ér
Védjen az ég az összes szavadért
És minden vétkedért
Mindent visszakapsz, mit adtál
Könnyeink folyóján mondd, ki sajnál?
Úgyis a balsors lesz, ki dajkál
Megszakadt szív az utolsó dalnál

Mikor egy fáradt lélek kopogtat
Odafent a mennyország ajtaján
Gyújtson egy gyertyát a tékozló árva
A csalódás hajnalán
Mert én érzem a világ összes bánatát
Mert a szív hiába hűtlen, úgyis visszavár

Fáradt lett a lélek, nincsenek színek
Belül a fájdalom, de hazudjuk a szépet
Keserűség oltja szomjam
Búbánat tölti gyomrom
Töviskoszorú a kézben
Nem kellenek rózsacsokrok
Viharban születtem, és ott is fogok távozni
Engem büntess másokért, engem lehet átkozni
Kereszt a vállamon, én büszkén fogok távozni
Hiába próbálkoztok, már nem akarok változni

Hulljon a falevél, vigyen a sors
Ahol a világom véget ér
Védjen az ég az összes szavadért
És minden vétkedért
Mindent visszakapsz, mit adtál
Könnyeink folyóján mondd, ki sajnál?
Úgyis a balsors lesz, ki dajkál
Megszakadt szív az utolsó dalnál

Mikor egy fáradt lélek kopogtat
Odafent a mennyország ajtaján
Gyújtson egy gyertyát a tékozló árva
A csalódás hajnalán
Mert én érzem a világ összes bánatát
Mert a szív hiába hűtlen, úgyis visszavár