Veled utazom

Levedlem régi bőrömet
Mert perzselő az őrület
Újra hív a pusztaság
Megint a romba dőlt világ

Az önfeledt tömeg
Már nem érthette meg
Hogy a szemhatár felett
Az égbolt végleg megrepedt

És ahol króm volt és neon
Most csak gyom és tört beton
Csupa seb és horzsolás
A régi, hamis csillogás

Úttalan utakon
Elkopott szavakon
Elhagyott városokon át
Veled élem a csodát
Hogy semmim sincs
De enyém a világ

Csak te vagy az rá az ok
Hogy útnak indulok
Talán még újrakezdhető
A régen tönkretett jövő

Az ember biztos nem dadog
Ha egy régi dallamot
Újraénekel
Belőle magát idézi fel

És ha a bűn a földre ver
Minket titkos szárny emel
És az lesz majd a ráadás
Ha mégis van feltámadás