Felemészt a tér

Föld égre néz
Keresi a lét gyönyörén átszűrődő álmot
Látni akar
Sejtjein robban az élet hasadó kérge

Felemészt a tér
Hallani csillagködön átzengő hangját
Hív, neveden szólít éteren át
Csengő robaján tűnő vágy

Ég földre száll
Kertjét álmokat árasztó erdeje szövi át
Lénye a tűz
Lángbirodalma mesél neki ezer évekről

Vízre száll
Szél belemar, rángatja, letépi vitorláját
Perzseli éj, mossa eső
Álmán feledés fátyla száll

Hív, szólít, égbe emel
Álma a fény, felemészt