Szondi két apródja (II. rész)

Hadd zúgjon az álgyu! pogány Ali mond
Pattog a bomba, és röpked a gránát
Minden tüzes ördög népet, falat ont
Töri Drégel sziklai várát
Szép úrfiak! a nap nyugvóra hajolt
Immár födi vállát bíborszinü kaftán
Szél zendül az erdőn, leskel a hold
Idekinn hideg éj sziszeg aztán
A vár piacára ezüstöt, aranyat
Sok nagybecsü marhát máglyára kihordat
Harcos paripái nyihognak alant
Szügyeikben tőrt keze forgat
Aztán - no, hisz úgy volt! aztán elesett
Zászlós kopiával hős Ali temette
Itt nyugszik a halmon, rövid az eset
Zengjétek Alit ma helyette

Két dalnoka is volt, két árva fiú
Öltözteti cifrán bársonyba puhába
Nem hagyta cselédit, ezért öli bú
Vele halni meg, ócska ruhába'

S küldött Alihoz, Ali dús, Ali jó
Lány-arcotok' a nap meg nem süti nála
Sátrában alusztok, a széltül is ó
Fiaim, hozzá köt a hála
Hogy vítt ezerekkel! hogy vítt egyedűl
Mint bástya, feszült meg romlott torony alján
Jó kardja előtt a had rendre ledűl
Kelevéze ragyog vala balján
Rusztem maga volt ő! s hogy harcola még
Bár álgyugolyótul megtört ina, térde
Én láttam e harcot! Azonban elég
Ali majd haragunni fog érte
Mint hulla a hulla! veszett a pogány
Kő módra befolyván hegy menedékét
Ő álla halála vérmosta fokán
Diadallal várta be végét
Vége mikor lesz? kifogytok-e már
Dícséretiből az otromba gyaurnak?
Eb a hite kölykei! vesszeje vár
És börtöne kész Ali úrnak

Apadjon el a szem, mely célba vevé
Száradjon el a kar, mely őt lefejezte
Irgalmad, oh Isten, ne légyen övé
Ki miatt lőn ily kora veszte