Beforratlan sebek (Acoustic Version)
🎵 4239 characters
⏱️ 4:43 duration
🆔 ID: 20253025
📜 Lyrics
Könnycsepp fut az arcomon, ha az ágyam mellé térdelek
Uram miért nem értelek? Miért nem mondod azt, hogy ég veled?
Őszintén remélem, tévedek, de rám tekinteted nem veted
Fájdalmat kapok reggel beforratlan sebekkel ébredek
Lehullt az eső, hangom már a köddel száll az égig
A napsugár a felhők között fájdalmam híre miatt fénylik
Nem vágyom a jóra, a dicsőítő szóra
Soha nem kértem semmit az égtől, még nem jött el az az óra
Egy csalódott srác vagyok ki a semmi közepéről érkezett
Kinek fáj ha szíven döfik, mikor azt ordítják, hogy ég veled
Vérzik a szívem, ha a fájó múltra gondolok
Igazad volt te tudtad egyszer majd a gonosz felé fordulok
Tested megremegett, de én megfogtam két kezed
Szemedbe nézve, magamat láttam, ki a rosszról megfeledkezett
Elmúltak a fájó rossz idők de még a hegek megmaradtak
Maradnak is, míg a föld alá nem raknak
Fáj még a szó, fájnak a percek, az évek
A szívemet nyomja mikor a múltba nézek
Könnyeim hullnak, a párnára borulva
Sírok egy végtelen könyvet lapozva
Tudom már elmúlt, vége a szépnek
Szépen lassan eltűnnek a képek
Sebeim maradnak, nyitva a világnak
Példát mutatva, gátat szabva hibáknak
Lassan elteltek az évek, és most bevillannak képek
Nem tudom, mit tehetnék, még nem tudom mit érzek
Volt, hogy megbántottalak, de hidd el azóta is bánom
Nekem te voltál a lány, akire örökké kell várnom
Hidd el nekem, sajnálom, tudom, nem tudsz többé szeretni
Most egy új utat kell keresni, és veled együtt feledni
Sajnos nem lehet ezt én is tudom, így bocsánatot kérek
És bánni fogok minden sort, ameddig csak élek
Mert fontos voltál nekem érzem, talán több mint barát
És így próbálom most megdönteni szíved erős falát
Csak, hogy megbocsásshas végre én is megnyugodjak egyszer
Mert nem forrt be a seb, de talán enyhíthetem ezzel
Mert bár nem beszélünk róla, de megtörtént mi tudjuk
Csak két ismerős vagyunk kiknek volt még közös múltjuk
De vajon lesz e jövőnk, erre tőled várok választ
De ne is mondj még semmit, ha az kételyeket támaszt
Fáj még a szó, fájnak a percek, az évek
A szívemet nyomja mikor a múltba nézek
Könnyeim hullnak, a párnára borulva
Sírok egy végtelen könyvet lapozva
Tudom már elmúlt, vége a szépnek
Szépen lassan eltűnnek a képek
Sebeim maradnak, nyitva a világnak
Példát mutatva, gátat szabva hibáknak
Emlékszem arra a kopottas padra, az árnyas fák alatt ültél
Mint egy angyal olyan ártatlannak és szárnyaszegettnek tűntél
Emlékszem szavadra, és mikor megfogtad kezem
Bizsergető érzés járta át testem, tudtam ez lesz a végzetem
Ha egyet kívánhatnék, az Te lennél, tündöklő éjszakám
Fényes nappalom, édes angyalom a felhők fölül nézz ma rám
Vesd le rám tekinteted és borítsd rám a szárnyaid
Miként egykor én takartalak be és teljesítettem vágyaid
Úgy csillogott a szemed, mint a tó vize, ahol sétáltunk
Most pedig úgy hullik az eső, ahogy a könnyem hullt mikor szétváltunk
Tudtam én is nagyon jól, hogy semmi sem tart örökké
Pedig Te voltál az egyetlen, aki velem törődtél
Fázom, vacogok, a halál hideg arca simogat
Nem a nyári virágeső, ami ránk dobálta a szirmokat
Virág borítja sírodat, előtte, itt állok az esőben
Hallom a hangod, ahogy hívogat, a félelmeim legyőztem
Az a szenvedés, hogy élek, nélküled létezem de minek
Irántad érzett szerelmem soha nem adnám oda senkinek
De már kifolyt sok szép dolog az idő rongyos, foltos zsebein
Az elvarratlan szálak nem gyógyítják beforratlan sebeim
Fáj még a szó, fájnak a percek, az évek
A szívemet nyomja mikor a múltba nézek
Könnyeim hullnak, a párnára borulva
Sírok egy végtelen könyvet lapozva
Tudom már elmúlt, vége a szépnek
Szépen lassan eltűnnek a képek
Sebeim maradnak, nyitva a világnak
Példát mutatva, gátat szabva hibáknak
Fájnak a percek, az évek
A szívemet nyomja mikor a múltba nézek
Könnyeim hullnak, a párnára borulva
Sírok egy végtelen könyvet lapozva
Tudom már elmúlt, vége a szépnek
Szépen lassan eltűnnek a képek
Sebeim maradnak, nyitva a világnak
Példát mutatva, gátat szabva hibáknak
Uram miért nem értelek? Miért nem mondod azt, hogy ég veled?
Őszintén remélem, tévedek, de rám tekinteted nem veted
Fájdalmat kapok reggel beforratlan sebekkel ébredek
Lehullt az eső, hangom már a köddel száll az égig
A napsugár a felhők között fájdalmam híre miatt fénylik
Nem vágyom a jóra, a dicsőítő szóra
Soha nem kértem semmit az égtől, még nem jött el az az óra
Egy csalódott srác vagyok ki a semmi közepéről érkezett
Kinek fáj ha szíven döfik, mikor azt ordítják, hogy ég veled
Vérzik a szívem, ha a fájó múltra gondolok
Igazad volt te tudtad egyszer majd a gonosz felé fordulok
Tested megremegett, de én megfogtam két kezed
Szemedbe nézve, magamat láttam, ki a rosszról megfeledkezett
Elmúltak a fájó rossz idők de még a hegek megmaradtak
Maradnak is, míg a föld alá nem raknak
Fáj még a szó, fájnak a percek, az évek
A szívemet nyomja mikor a múltba nézek
Könnyeim hullnak, a párnára borulva
Sírok egy végtelen könyvet lapozva
Tudom már elmúlt, vége a szépnek
Szépen lassan eltűnnek a képek
Sebeim maradnak, nyitva a világnak
Példát mutatva, gátat szabva hibáknak
Lassan elteltek az évek, és most bevillannak képek
Nem tudom, mit tehetnék, még nem tudom mit érzek
Volt, hogy megbántottalak, de hidd el azóta is bánom
Nekem te voltál a lány, akire örökké kell várnom
Hidd el nekem, sajnálom, tudom, nem tudsz többé szeretni
Most egy új utat kell keresni, és veled együtt feledni
Sajnos nem lehet ezt én is tudom, így bocsánatot kérek
És bánni fogok minden sort, ameddig csak élek
Mert fontos voltál nekem érzem, talán több mint barát
És így próbálom most megdönteni szíved erős falát
Csak, hogy megbocsásshas végre én is megnyugodjak egyszer
Mert nem forrt be a seb, de talán enyhíthetem ezzel
Mert bár nem beszélünk róla, de megtörtént mi tudjuk
Csak két ismerős vagyunk kiknek volt még közös múltjuk
De vajon lesz e jövőnk, erre tőled várok választ
De ne is mondj még semmit, ha az kételyeket támaszt
Fáj még a szó, fájnak a percek, az évek
A szívemet nyomja mikor a múltba nézek
Könnyeim hullnak, a párnára borulva
Sírok egy végtelen könyvet lapozva
Tudom már elmúlt, vége a szépnek
Szépen lassan eltűnnek a képek
Sebeim maradnak, nyitva a világnak
Példát mutatva, gátat szabva hibáknak
Emlékszem arra a kopottas padra, az árnyas fák alatt ültél
Mint egy angyal olyan ártatlannak és szárnyaszegettnek tűntél
Emlékszem szavadra, és mikor megfogtad kezem
Bizsergető érzés járta át testem, tudtam ez lesz a végzetem
Ha egyet kívánhatnék, az Te lennél, tündöklő éjszakám
Fényes nappalom, édes angyalom a felhők fölül nézz ma rám
Vesd le rám tekinteted és borítsd rám a szárnyaid
Miként egykor én takartalak be és teljesítettem vágyaid
Úgy csillogott a szemed, mint a tó vize, ahol sétáltunk
Most pedig úgy hullik az eső, ahogy a könnyem hullt mikor szétváltunk
Tudtam én is nagyon jól, hogy semmi sem tart örökké
Pedig Te voltál az egyetlen, aki velem törődtél
Fázom, vacogok, a halál hideg arca simogat
Nem a nyári virágeső, ami ránk dobálta a szirmokat
Virág borítja sírodat, előtte, itt állok az esőben
Hallom a hangod, ahogy hívogat, a félelmeim legyőztem
Az a szenvedés, hogy élek, nélküled létezem de minek
Irántad érzett szerelmem soha nem adnám oda senkinek
De már kifolyt sok szép dolog az idő rongyos, foltos zsebein
Az elvarratlan szálak nem gyógyítják beforratlan sebeim
Fáj még a szó, fájnak a percek, az évek
A szívemet nyomja mikor a múltba nézek
Könnyeim hullnak, a párnára borulva
Sírok egy végtelen könyvet lapozva
Tudom már elmúlt, vége a szépnek
Szépen lassan eltűnnek a képek
Sebeim maradnak, nyitva a világnak
Példát mutatva, gátat szabva hibáknak
Fájnak a percek, az évek
A szívemet nyomja mikor a múltba nézek
Könnyeim hullnak, a párnára borulva
Sírok egy végtelen könyvet lapozva
Tudom már elmúlt, vége a szépnek
Szépen lassan eltűnnek a képek
Sebeim maradnak, nyitva a világnak
Példát mutatva, gátat szabva hibáknak
⏱️ Synced Lyrics
[00:26.54] Könnycsepp fut az arcomon, ha az ágyam mellé térdelek
[00:29.29] Uram miért nem értelek? Miért nem mondod azt, hogy ég veled?
[00:31.66] Őszintén remélem, tévedek, de rám tekinteted nem veted
[00:34.35] Fájdalmat kapok reggel beforratlan sebekkel ébredek
[00:37.17] Lehullt az eső, hangom már a köddel száll az égig
[00:39.52] A napsugár a felhők között fájdalmam híre miatt fénylik
[00:42.71] Nem vágyom a jóra, a dicsőítő szóra
[00:44.81] Soha nem kértem semmit az égtől, még nem jött el az az óra
[00:47.85] Egy csalódott srác vagyok ki a semmi közepéről érkezett
[00:50.47] Kinek fáj ha szíven döfik, mikor azt ordítják, hogy ég veled
[00:53.43] Vérzik a szívem, ha a fájó múltra gondolok
[00:55.53] Igazad volt te tudtad egyszer majd a gonosz felé fordulok
[00:58.73] Tested megremegett, de én megfogtam két kezed
[01:00.91] Szemedbe nézve, magamat láttam, ki a rosszról megfeledkezett
[01:03.97] Elmúltak a fájó rossz idők de még a hegek megmaradtak
[01:06.62] Maradnak is, míg a föld alá nem raknak
[01:08.74] Fáj még a szó, fájnak a percek, az évek
[01:11.73] A szívemet nyomja mikor a múltba nézek
[01:14.78] Könnyeim hullnak, a párnára borulva
[01:17.16] Sírok egy végtelen könyvet lapozva
[01:19.90] Tudom már elmúlt, vége a szépnek
[01:22.55] Szépen lassan eltűnnek a képek
[01:25.30] Sebeim maradnak, nyitva a világnak
[01:28.17] Példát mutatva, gátat szabva hibáknak
[01:30.38] Lassan elteltek az évek, és most bevillannak képek
[01:33.08] Nem tudom, mit tehetnék, még nem tudom mit érzek
[01:35.70] Volt, hogy megbántottalak, de hidd el azóta is bánom
[01:38.14] Nekem te voltál a lány, akire örökké kell várnom
[01:41.47] Hidd el nekem, sajnálom, tudom, nem tudsz többé szeretni
[01:43.57] Most egy új utat kell keresni, és veled együtt feledni
[01:46.37] Sajnos nem lehet ezt én is tudom, így bocsánatot kérek
[01:49.01] És bánni fogok minden sort, ameddig csak élek
[01:51.74] Mert fontos voltál nekem érzem, talán több mint barát
[01:54.43] És így próbálom most megdönteni szíved erős falát
[01:56.87] Csak, hogy megbocsásshas végre én is megnyugodjak egyszer
[01:59.82] Mert nem forrt be a seb, de talán enyhíthetem ezzel
[02:02.25] Mert bár nem beszélünk róla, de megtörtént mi tudjuk
[02:04.99] Csak két ismerős vagyunk kiknek volt még közös múltjuk
[02:07.64] De vajon lesz e jövőnk, erre tőled várok választ
[02:10.40] De ne is mondj még semmit, ha az kételyeket támaszt
[02:12.65] Fáj még a szó, fájnak a percek, az évek
[02:15.86] A szívemet nyomja mikor a múltba nézek
[02:18.51] Könnyeim hullnak, a párnára borulva
[02:21.28] Sírok egy végtelen könyvet lapozva
[02:23.98] Tudom már elmúlt, vége a szépnek
[02:26.69] Szépen lassan eltűnnek a képek
[02:29.31] Sebeim maradnak, nyitva a világnak
[02:32.00] Példát mutatva, gátat szabva hibáknak
[02:35.21]
[02:55.82] Emlékszem arra a kopottas padra, az árnyas fák alatt ültél
[02:58.69] Mint egy angyal olyan ártatlannak és szárnyaszegettnek tűntél
[03:01.26] Emlékszem szavadra, és mikor megfogtad kezem
[03:03.42] Bizsergető érzés járta át testem, tudtam ez lesz a végzetem
[03:06.33] Ha egyet kívánhatnék, az Te lennél, tündöklő éjszakám
[03:08.96] Fényes nappalom, édes angyalom a felhők fölül nézz ma rám
[03:11.80] Vesd le rám tekinteted és borítsd rám a szárnyaid
[03:14.31] Miként egykor én takartalak be és teljesítettem vágyaid
[03:17.24] Úgy csillogott a szemed, mint a tó vize, ahol sétáltunk
[03:19.90] Most pedig úgy hullik az eső, ahogy a könnyem hullt mikor szétváltunk
[03:22.54] Tudtam én is nagyon jól, hogy semmi sem tart örökké
[03:25.22] Pedig Te voltál az egyetlen, aki velem törődtél
[03:27.98] Fázom, vacogok, a halál hideg arca simogat
[03:30.42] Nem a nyári virágeső, ami ránk dobálta a szirmokat
[03:33.13] Virág borítja sírodat, előtte, itt állok az esőben
[03:35.82] Hallom a hangod, ahogy hívogat, a félelmeim legyőztem
[03:38.44] Az a szenvedés, hogy élek, nélküled létezem de minek
[03:40.92] Irántad érzett szerelmem soha nem adnám oda senkinek
[03:43.74] De már kifolyt sok szép dolog az idő rongyos, foltos zsebein
[03:46.49] Az elvarratlan szálak nem gyógyítják beforratlan sebeim
[03:48.61] Fáj még a szó, fájnak a percek, az évek
[03:51.98] A szívemet nyomja mikor a múltba nézek
[03:54.68] Könnyeim hullnak, a párnára borulva
[03:57.36] Sírok egy végtelen könyvet lapozva
[04:00.05] Tudom már elmúlt, vége a szépnek
[04:02.49] Szépen lassan eltűnnek a képek
[04:05.24] Sebeim maradnak, nyitva a világnak
[04:07.91] Példát mutatva, gátat szabva hibáknak
[04:11.50] Fájnak a percek, az évek
[04:13.16] A szívemet nyomja mikor a múltba nézek
[04:16.02] Könnyeim hullnak, a párnára borulva
[04:18.53] Sírok egy végtelen könyvet lapozva
[04:21.25] Tudom már elmúlt, vége a szépnek
[04:23.78] Szépen lassan eltűnnek a képek
[04:26.44] Sebeim maradnak, nyitva a világnak
[04:29.49] Példát mutatva, gátat szabva hibáknak
[04:32.44]
[00:29.29] Uram miért nem értelek? Miért nem mondod azt, hogy ég veled?
[00:31.66] Őszintén remélem, tévedek, de rám tekinteted nem veted
[00:34.35] Fájdalmat kapok reggel beforratlan sebekkel ébredek
[00:37.17] Lehullt az eső, hangom már a köddel száll az égig
[00:39.52] A napsugár a felhők között fájdalmam híre miatt fénylik
[00:42.71] Nem vágyom a jóra, a dicsőítő szóra
[00:44.81] Soha nem kértem semmit az égtől, még nem jött el az az óra
[00:47.85] Egy csalódott srác vagyok ki a semmi közepéről érkezett
[00:50.47] Kinek fáj ha szíven döfik, mikor azt ordítják, hogy ég veled
[00:53.43] Vérzik a szívem, ha a fájó múltra gondolok
[00:55.53] Igazad volt te tudtad egyszer majd a gonosz felé fordulok
[00:58.73] Tested megremegett, de én megfogtam két kezed
[01:00.91] Szemedbe nézve, magamat láttam, ki a rosszról megfeledkezett
[01:03.97] Elmúltak a fájó rossz idők de még a hegek megmaradtak
[01:06.62] Maradnak is, míg a föld alá nem raknak
[01:08.74] Fáj még a szó, fájnak a percek, az évek
[01:11.73] A szívemet nyomja mikor a múltba nézek
[01:14.78] Könnyeim hullnak, a párnára borulva
[01:17.16] Sírok egy végtelen könyvet lapozva
[01:19.90] Tudom már elmúlt, vége a szépnek
[01:22.55] Szépen lassan eltűnnek a képek
[01:25.30] Sebeim maradnak, nyitva a világnak
[01:28.17] Példát mutatva, gátat szabva hibáknak
[01:30.38] Lassan elteltek az évek, és most bevillannak képek
[01:33.08] Nem tudom, mit tehetnék, még nem tudom mit érzek
[01:35.70] Volt, hogy megbántottalak, de hidd el azóta is bánom
[01:38.14] Nekem te voltál a lány, akire örökké kell várnom
[01:41.47] Hidd el nekem, sajnálom, tudom, nem tudsz többé szeretni
[01:43.57] Most egy új utat kell keresni, és veled együtt feledni
[01:46.37] Sajnos nem lehet ezt én is tudom, így bocsánatot kérek
[01:49.01] És bánni fogok minden sort, ameddig csak élek
[01:51.74] Mert fontos voltál nekem érzem, talán több mint barát
[01:54.43] És így próbálom most megdönteni szíved erős falát
[01:56.87] Csak, hogy megbocsásshas végre én is megnyugodjak egyszer
[01:59.82] Mert nem forrt be a seb, de talán enyhíthetem ezzel
[02:02.25] Mert bár nem beszélünk róla, de megtörtént mi tudjuk
[02:04.99] Csak két ismerős vagyunk kiknek volt még közös múltjuk
[02:07.64] De vajon lesz e jövőnk, erre tőled várok választ
[02:10.40] De ne is mondj még semmit, ha az kételyeket támaszt
[02:12.65] Fáj még a szó, fájnak a percek, az évek
[02:15.86] A szívemet nyomja mikor a múltba nézek
[02:18.51] Könnyeim hullnak, a párnára borulva
[02:21.28] Sírok egy végtelen könyvet lapozva
[02:23.98] Tudom már elmúlt, vége a szépnek
[02:26.69] Szépen lassan eltűnnek a képek
[02:29.31] Sebeim maradnak, nyitva a világnak
[02:32.00] Példát mutatva, gátat szabva hibáknak
[02:35.21]
[02:55.82] Emlékszem arra a kopottas padra, az árnyas fák alatt ültél
[02:58.69] Mint egy angyal olyan ártatlannak és szárnyaszegettnek tűntél
[03:01.26] Emlékszem szavadra, és mikor megfogtad kezem
[03:03.42] Bizsergető érzés járta át testem, tudtam ez lesz a végzetem
[03:06.33] Ha egyet kívánhatnék, az Te lennél, tündöklő éjszakám
[03:08.96] Fényes nappalom, édes angyalom a felhők fölül nézz ma rám
[03:11.80] Vesd le rám tekinteted és borítsd rám a szárnyaid
[03:14.31] Miként egykor én takartalak be és teljesítettem vágyaid
[03:17.24] Úgy csillogott a szemed, mint a tó vize, ahol sétáltunk
[03:19.90] Most pedig úgy hullik az eső, ahogy a könnyem hullt mikor szétváltunk
[03:22.54] Tudtam én is nagyon jól, hogy semmi sem tart örökké
[03:25.22] Pedig Te voltál az egyetlen, aki velem törődtél
[03:27.98] Fázom, vacogok, a halál hideg arca simogat
[03:30.42] Nem a nyári virágeső, ami ránk dobálta a szirmokat
[03:33.13] Virág borítja sírodat, előtte, itt állok az esőben
[03:35.82] Hallom a hangod, ahogy hívogat, a félelmeim legyőztem
[03:38.44] Az a szenvedés, hogy élek, nélküled létezem de minek
[03:40.92] Irántad érzett szerelmem soha nem adnám oda senkinek
[03:43.74] De már kifolyt sok szép dolog az idő rongyos, foltos zsebein
[03:46.49] Az elvarratlan szálak nem gyógyítják beforratlan sebeim
[03:48.61] Fáj még a szó, fájnak a percek, az évek
[03:51.98] A szívemet nyomja mikor a múltba nézek
[03:54.68] Könnyeim hullnak, a párnára borulva
[03:57.36] Sírok egy végtelen könyvet lapozva
[04:00.05] Tudom már elmúlt, vége a szépnek
[04:02.49] Szépen lassan eltűnnek a képek
[04:05.24] Sebeim maradnak, nyitva a világnak
[04:07.91] Példát mutatva, gátat szabva hibáknak
[04:11.50] Fájnak a percek, az évek
[04:13.16] A szívemet nyomja mikor a múltba nézek
[04:16.02] Könnyeim hullnak, a párnára borulva
[04:18.53] Sírok egy végtelen könyvet lapozva
[04:21.25] Tudom már elmúlt, vége a szépnek
[04:23.78] Szépen lassan eltűnnek a képek
[04:26.44] Sebeim maradnak, nyitva a világnak
[04:29.49] Példát mutatva, gátat szabva hibáknak
[04:32.44]