rút

Ó, nem is látszom vidámnak!
Te se látszol vidámnak!
Megtörnél, ha ismét megtörténne másnap
Most indulj arra el, ahol még várnak
Rád várnak!
Temetem itt a múltam
Nem érzem magamat jól ma
Itt a nyugszik az amióta
Minden napom beragyogta
Túl sok tagot lehúznak
Mélyebbre mint a halálom
De valamit majd kitalálunk
Hogy jobb legyen, úgy jobb nekem
És add neked
De hol ahol magány odahív
Szórakozok, kicsit magamért
Bárhol járok, látom sok a gond
Szánom-bánom, de nem tép szét
Nem adom, adom, adom ugyanígy
Halott lett, ami jó vagy szép
De már nem is látszom vidámnak!
De te se látszol vidámnak!
Könnyektől ázott át a papírja a pláznak!
Engem régen elhagytak, téged még várnak
Téged várnak!
Nem értem, miér' akarja mindеnki megmondani
Hogy ki vagyok és hova tartok én
Attól tartok én, hogy veled еgyütt mindenemet elveszteném
Rólad elátkoztak rég, szerencsével vagy pénzzel
Mondtál hogy is maradnék
Itt vesztegetem el az életem!
Ha vele mentem, megyek újra
De benne sem tudom, azt hogy hova bújjak
Mert mindenki megkapja azt amit akar
Be-betörik megint a kép
Összeragasztod, de nem olyan szép
Nincs ez a szó, itt nincs ez a mondat
Hogy érezd te is, hogy mit érzek én
Ma is eltűntél, majd meglettél
Nem számít már hogy szenvedtél
Még bátornak kell lenned, maradj még!
Ma is csak eltűntél, majd meglettél
Nem számít már hogy szenvedtél
Még bátornak kell lenned, maradj még!
Ó, nem is látszom vidámnak!
Te se látszol vidámnak!
Megtörtél, mert megtörténhet úgyis másnap
Most indulj arra el, ahol még várnak
Rád várnak!