Romokon

Félve érkezõn
Ködtakarón lépdelõn
Mint égen a daltalan madár
Úgy úszik a rég letűnt idõ

Világok romjain ha lép
Nyomában zúg az ébredés
Kínzó vágyat ölni kész
Felsejlik a ködbe bújt határ

Még zúg az áradás
Remegő sziklaszirten áll
Végső mozdulatra vár
Hiába, ha bennragadt a szó

Nézd a délibáb
Tűnő látomása hív
Álomport ha szór eléd
Kitörő fényesség

Égi termeken át
Ragyogó csillagfényű álom
Fák nőnek az égig
Gyönyörű kékre festett tájon

Ősz levelei hullnak a sárba
Feketén foszló emlékként
Éj illata árad az éjben
Magához szólít, álomszép

Zárt szemeiden át
Ragyogó hajnalszínű álom
Kétfele visz az út
Bűvös táncba hívó tájon

Nézd, zuhan az idő
Lépted lassan csorgó emlékén
Tűz mámora úszik az éjben
Láncát tépő sólyomként