Ismerd meg az énemet

Ismerd meg az énemet, az én életemet
Az én képemet, az én érzéseimet
Ki másképp ítélt meg, hidd el tévedett
A tűz meg égetett, a létem célba ért, már rég beérkezett
Ismerd meg az énemet, az én életemet
Az én képemet, az én érzéseimet
Ki másképp ítélt meg, hidd el tévedett
A tűz meg égetett, a létem célba ért, már rég beérkezett

Vannak mély pontok mikor elgondolkodom a gondokon
Hogy érdemes e élni jól meggondolom
Nem azért mondom de tudod fáj az ártalom
Hogy az én kármon árad belőlem a fájdalom
Amit önszántamból teszek önként vállalom
Ha tálba eszek még többet veszek majd neked is tálalom
Nem várom el tőled de nekem nem kell ha te erőlteted
Előtted fog járni az akinél az utolsó esélyt te elötted
Milyen az emberség ha a testvér már ellenség
Milyen a friss házasság ha már hűtlen a feleség
Nincs mentség, Isten hozott, ő visz majd el
Ő visz majd fel, te is belátod, ismerd el
Hidd el, a hittel nem sokra mész
Mert kell egy-két segítő kéz
Ha jön a vész, ez kész, megáll az ész
Betelt a pohár, a füst a bánatba húzott
Ahogy teltek az évek úgy nekem is egyre kevesebb jutott
A jóból, a szép szóból, a borból, a kóstolóból
Függetlenül lépnék ki legszívesebben a nyomoromból
Fentről néznék mindenkit a tornyomból
De ezt nem én irányítom mikor a lelkem belül tombol
Ja, mikor a lelkem belül tombol

Ismerd meg az énemet, az én életemet
Az én képemet, az én érzéseimet
Ki másképp ítélt meg, hidd el tévedett
A tűz meg égetett, a létem célba ért, már rég beérkezett
Ismerd meg az énemet, az én életemet
Az én képemet, az én érzéseimet
Ki másképp ítélt meg, hidd el tévedett
A tűz meg égetett, a létem célba ért, már rég beérkezett

Vérzékeny testem, most csekélyen érzékeny
Mikor megérintesz így leszek mértéktelenül féltékeny
Én is ember vagyok és érzek akárcsak te
Csak én felismerem de téged a saját öntudatod csap majd be
Önártalom, önvállalom itt fekszik a válladon
Mért is várom a másnapot ha a saját síromat megáshatom
E férges világban csak vak vezet világtalant
A fegyverek élnek az emberek halnak a helyzet már kilátástalan
Én általam nincsen változás, nem váratlan
Csak a támadás de a vesztes mért mindig az ártatlan
Lábatlan a jövőm de én magamnak kovácsolom
És csak csodálkoztok azon hogyha az egészet leócsárolom
Mert az élet ostorral vert, az idő elfecsérelt
Elcsépedt szavakkal kibélelt
Na ne tedd el nem kell a fekete leppel, feledd el
Állok a saját lábamon, ne fogd a kezem, engedd el
Ha majd ránk szakad az ég mi lesz velünk
Nem lesz ki meghallgat, vagy ki szólhat ellenünk
Nem kellünk senkinek, nem lesz senki mellettünk
És sírni fogunk azon amin egykor nevetünk
Ja, amin egykor nevetünk

Ismerd meg az énemet, az én életemet
Az én képemet, az én érzéseimet
Ki másképp ítélt meg, hidd el tévedett
A tűz meg égetett, a létem célba ért, már rég beérkezett
Ismerd meg az énemet, az én életemet
Az én képemet, az én érzéseimet
Ki másképp ítélt meg, hidd el tévedett
A tűz meg égetett, a létem célba ért, már rég beérkezett

Örömteli pillanatok én még mindig érzem az illatot
Ha nem tudom kifejezni magamat szóba le is írhatom
Nézek a nap felé hátha jobb kedvre derít
Szememben fény terít, testem energiát merít
Bekerít a vonzerő, érzem ahogy folyik a vérem
Mint egy vérebb így morgok majd így lesz angyali a létem
Csak ülök a réten és kívülről nézem a képet
Jönnek a mértek, az ellentétek, vireg szirmokat tépek
Haltok vagy éltek érdekemberek nem érdekeltek
Hiába térdepeltek engem úgysem értetek meg
De vannak néhányan akik ismernek
Akinek nem inge ne vegye magára mert ők sohasem színlelnek
Ők meg szívlelnek mert érzik amit én érzek
Amit én végzek, amit én kérek, hát kérlek
Hosszú még az út, lehet hogy egy-kétszer letérek
Mert térek hozzád is ha akarod nem kell kétszer kérned
Soraim a gondolataimtól terhesek
Magával hordozzák, azt aki érzi magával vonzzák
Semmi nem tart örökké de én már beletörődtem
Férfi vagyok de mégis a szememet töröltem
Ja, mégis a szememet töröltem