Hazafelé

Nézd, lassan itt az éjszaka,
Vad álmok tágas otthona,
Hazafelé napod elfogy csendesen.
De tiéd ez a pillanat,
Míg szürke buszod elhalad
Az elsuhanó ablakok előtt.

És látsz százezer nagymamát,
Hogy gombolyítja fonalát,
Fakó képek között tipeg kedvesen,
Majd elrepíti az álom,
S a régi, árnyas sétányon
A némafilmen nevet aprót sikkesen.

Nézd, lassan itt az éjszaka,
És végre eljutok haza
Magamban a város ezer képével.
Elfogynak mind a színek,
S dobognak mind a szívek,
S betakar az éj tengere kékjével.

Refrén: Siess hát, nyiss gyorsan kaput,
Nyisd ki az álom kapuját!
Engedj be, időnk gyorsan eltelik!
Zárd be az ajtót mögöttem,
(S) ha örülsz majd, hogy megjöttem;
Dobd el a kulcsot, s ne keresd reggelig!
Ne keresd reggelig! Óó reggelig.