Lepihenni melletted

Hosszú útról érkezetem,
senki nem volt mellettem
egyedül a csillagok
egyedül a csillagok súgták meg, hogy jó úton vagyok
Lepihenni melletted menedék a szívemnek az úton
Lepihenni melletted menedék a szívemnek hát engedd meg
Kezemet nyújtom feléd
Végül mégis eljöttem
végre itt állsz előttem
menekül a csúf magány
menekül a csúf magány, mi meggyötört annyi éjszakán
Lepihenni melletted menedék a szívemnek az úton
Lepihenni melletted menedék a szívemnek hát engedd meg
Kezemet nyújtom feléd
Valahol már álmomban, megpihentem ágyadban
A mindennapi fájdalom, a mindennapi fájdalom
Hirtelen messze tűnt nagyon
Lepihenni melletted menedék a szívemnek az úton
Lepihenni melletted menedék a szívemnek, hát engedd meg
Kezemet nyújtom feléd
Kezemet nyújtom feléd