Hírhozó

Közönynek, bűnnek tengerén
Haló fajta, lobbanó remény
Menedéket nem kívánok és nem hajt már a vér
Vele még nem elég az áldozat
Szeme ég, feledék ma álmokat
Tavaszra nyár jő, nyárra tél s ébred majd a vér

Gyilkos ősök beteg gyermeke
Sárral élő korcsok éneke
Hálátlan-hazátlan szavát ha éneklik a fák
Elhal minden mi hív, igaz
Burjánzik a dudva, nő a gaz
Hazám lesz akkor is, ha fáj, ha nem jő többé nyár

Tűnő por, elmúlt kor, egy jobb világ nevelte ember
Úgy élt lám, mint a gyermek
Aki gyávának lenni nem mer
Úgy dobta oda életét
Mint akinek minden mindegy már
Értünk, kései maradékért
Vállalta, mi jő, mi vár

Míg velem a csengő szó
Jó anyámtól útravaló
Míg értem a föld dalát
Addig nem félem az éjszakát
Nem árthat, nem üldözhet el
Dalomra lesz, aki majd felel
Míg velem a szóló szó
Lesz majd mindig hírhozó

Tűnő por, elmúlt kor, egy jobb világ nevelte ember
Úgy élt lám, mint a gyermek
Aki gyávának lenni nem mer
Úgy dobta oda életét
Mint akinek minden mindegy már
Értünk, kései maradékért
Vállalta, mi jő, mi vár

Míg velem a csengő szó
Jó anyámtól útravaló
Míg értem a föld dalát
Addig nem félem az éjszakát
Nem árthat, nem üldözhet el
Dalomra lesz, aki majd felel
Míg velem a szóló szó
Lesz majd mindig hírhozó
Míg velem a csengő szó
Jó anyámtól útravaló
Míg értem a föld dalát
Addig nem félem az éjszakát
Nem árthat, nem üldözhet el
Dalomra lesz, aki majd felel
Míg velem a szóló szó
Lesz majd mindig hírhozó