Elmentél

Fél 7-kor csörgött a szomszédban az óra,
Hétig az ágyban még álmodoztam rólad.
Beköszönt hozzám a hétköznapi reggel,
Számított rá, hogy jobb lábbal kelek fel.
Főztem egy kávét s fésülködni kezdtem,
Kihűlt, mint mindig s még kócosabb lettem.
Ma semmi sem bántott, úgy örültem, hogy élek,
Mert még nem tudtam, hogy elmentél.

Délben hamburger volt csak az ebédem,
így volt néhány percem, hogy napozzak a téren.
Bámult egy srác, sőt elindult utánam,
Hátra sem néztem, de nem is nagyon bántam.
A délután végül egész gyorsan eltelt,
Sok volt a munkám, tettem, amit kellett.
Ma semmi sem bántott, úgy örültem, hogy élek,
Mert még nem tudtam, hogy elmentél.

Hazafelé a Katihoz benéztem,
Hogy türkizkék blúzát egy napra kölcsön kérjem.
Adott még hozzá egy csíkos olasz farmert,
Hogy szebb legyek este, egy kicsit ki is festett.
A sarki közértben vettem néhány dolgot,
Sajnos a kedvenc édes borom nem volt.
Ma semmi sem bántott, úgy örültem, hogy élek,
Mert még nem tudtam, hogy elmentél.