A Walesi Bárdok (Part 1)

Edwárd király, angol király léptet fakó lován
Hadd látom, úgymond, mennyit ér, welszi tartomány
Van-e ott folyó és földje jó? Legelőin fű, kövér?
Használt-e a megöntözés, pártos honfivér?
S a nép, az istenadta nép, ha oly boldog-e rajt'
Mint akarom, s mint a barom, melyet igába hajt?
Felség! valóban koronád legszebb gyémántja Welsz
Földet, folyót, legelni jót, hegy-völgyet benne lelsz
S a nép, az istenadta nép oly boldog rajta, Sire
Kunyhói mind hallgatva, mint megannyi puszta sír

Edwárd király, angol király léptet fakó lován
Körötte csend, amerre ment, és néma tartomány
Montgomery a vár neve, hol aznap este szállt
Montgomery, a vár ura, vendégli a királyt
Vadat és halat, s mi jó falat szemszájnak ingere
Sürgő csoport, száz szolga hord, hogy nézni is tereh

S mind, amiket e szép sziget ételt, italt terem
S mind, ami bor pezsegve forr túl messzi tengeren
Ti urak, ti urak! hát senki sem koccint értem pohárt?
Ti urak, ti urak! ti welsz ebek! Ne éljen Eduárd?
Vadat és halat, s mi az ég alatt szemszájnak kellemes
Azt látok én: de ördög itt belűl minden nemes
Ti urak, ti urak, hitvány ebek! Ne éljen Eduárd?
Hol van, ki zengje tetteim, elő egy welszi bárd!