Kék volt az égbolt
🎵 667 characters
⏱️ 3:00 duration
🆔 ID: 9337718
📜 Lyrics
Kék volt az égbolt, zöld volt a fű,
Ó a patak, az meg semmilyenszínű.
Mert az oly tiszta volt, mint a lelkem szerelme
A lány iránt, ki nem volt egyszerű.
Kinek jó volt, ha szenved, s ki sírt, hogyha kedves,
Ki szép volt, de szíve mélabús.
Kihez indultam éppen, hogy ó hátha vár rám,
S a tűzhelyén már süldögél a hús.
A házához értem, s az ajtón beléptem,
Mi tárva-nyitva ásított felém,
A kétely, hogy mást vár és mással van éppen,
Mardosóan hasított belém.
De lám, nyílt az ajtó, s a hölgy halk sikollyal
A karjaimba ugrott, mint a nyúl.
Tudtam, hogy immár a kecmecnek annyi:
Az érzelem ma végre lángra gyúl!
Ó a patak, az meg semmilyenszínű.
Mert az oly tiszta volt, mint a lelkem szerelme
A lány iránt, ki nem volt egyszerű.
Kinek jó volt, ha szenved, s ki sírt, hogyha kedves,
Ki szép volt, de szíve mélabús.
Kihez indultam éppen, hogy ó hátha vár rám,
S a tűzhelyén már süldögél a hús.
A házához értem, s az ajtón beléptem,
Mi tárva-nyitva ásított felém,
A kétely, hogy mást vár és mással van éppen,
Mardosóan hasított belém.
De lám, nyílt az ajtó, s a hölgy halk sikollyal
A karjaimba ugrott, mint a nyúl.
Tudtam, hogy immár a kecmecnek annyi:
Az érzelem ma végre lángra gyúl!
⏱️ Synced Lyrics
[00:26.82] Kék volt az égbolt, zöld volt a fű,
[00:30.08] Ó a patak, az meg semmilyenszínű.
[00:33.38] Mert az oly tiszta volt, mint a lelkem szerelme
[00:36.60] A lány iránt, ki nem volt egyszerű.
[00:40.10] Kinek jó volt, ha szenved, s ki sírt, hogyha kedves,
[00:43.06] Ki szép volt, de szíve mélabús.
[00:46.33] Kihez indultam éppen, hogy ó hátha vár rám,
[00:49.76] S a tűzhelyén már süldögél a hús.
[01:00.12]
[01:05.62] A házához értem, s az ajtón beléptem,
[01:09.46] Mi tárva-nyitva ásított felém,
[01:12.15] A kétely, hogy mást vár és mással van éppen,
[01:15.39] Mardosóan hasított belém.
[01:18.77] De lám, nyílt az ajtó, s a hölgy halk sikollyal
[01:21.87] A karjaimba ugrott, mint a nyúl.
[01:25.17] Tudtam, hogy immár a kecmecnek annyi:
[01:29.16] Az érzelem ma végre lángra gyúl!
[01:46.72]
[00:30.08] Ó a patak, az meg semmilyenszínű.
[00:33.38] Mert az oly tiszta volt, mint a lelkem szerelme
[00:36.60] A lány iránt, ki nem volt egyszerű.
[00:40.10] Kinek jó volt, ha szenved, s ki sírt, hogyha kedves,
[00:43.06] Ki szép volt, de szíve mélabús.
[00:46.33] Kihez indultam éppen, hogy ó hátha vár rám,
[00:49.76] S a tűzhelyén már süldögél a hús.
[01:00.12]
[01:05.62] A házához értem, s az ajtón beléptem,
[01:09.46] Mi tárva-nyitva ásított felém,
[01:12.15] A kétely, hogy mást vár és mással van éppen,
[01:15.39] Mardosóan hasított belém.
[01:18.77] De lám, nyílt az ajtó, s a hölgy halk sikollyal
[01:21.87] A karjaimba ugrott, mint a nyúl.
[01:25.17] Tudtam, hogy immár a kecmecnek annyi:
[01:29.16] Az érzelem ma végre lángra gyúl!
[01:46.72]